SZEGEDI KÖZÉLETI KÁVÉHÁZ JÚLIUSI PROGRAMJA 2020

Gondolatok a működésről és működtetésről

Nagyon régen kezdtem a lapok működtetését, és a honlapok sokat költöztek is, a blogokkal.

Ezek hátterében elsősorban az a probléma áll, hogy a szolgáltatók megszünnek, s jogszabályi változások is vannak.

A továbbiakban ezek történetéről és anyagairól, adatairól mindenki olvashat majd a Botránykönyv részekben című E-könyvből, amit sorozatos megjelenésre terveztem, és amiben az alaptalan támadásokról, a jogi és más emberi problémákról, a visszaélésekről, és más furcsa esetekről is olvashat majd mindenki.

Sajnos már több disszertációt írhattam volna az elműlt időszakok alatt orvosi területen, a viselkedéspszichológiától a szexuálpszichológián át nagyon sok orvosi és lelki területről is.

Még picit gondolkodom rajta, és mások okulására és tanulására, munkájának könnyítésére talán ezekbe is belefogok, a korábbi képzések és munkaviszonyok fényében.

Akkora területen és oly sok évről nagyon részletesen sajnos időbe telik beszámolni, a mindennapi munkák és feladatok mellett, de olykor eszébe jut az embernek, hogy valaki mintha éppen fizetett támadásokat hajtana végre a kulturálisan kiemelkedőbb dolgok felé.

Azért jó lenne, ha mégis tudna ezekről a közvélemény, a politikus és jogász, orvos és más tanáraim akik keze alatt és akiknek a munkájával felnőttem, s mégis más világot képzelnek el, más adatokat birtokolnak, mint ami valóban létezne és létezhetne!

Lövey- Varga Éva: Ókori hajók és kikötők 2.

NÉHÁNY KÉP A KEZDÉSRŐL ÉS A LAPOK AJÁNLÁSÁRÓL

Az előadások kicsit hosszúra nyúltak, nagyon sokat lehetne beszélni még a témáról, minden szinten.

A képeket sajnos csak késedelmesen raktam fel, az előadásokat pedig nem teszem nyilvánossá. 

Az E-book kiadások kereshetők.

Lövey- Varga Éva: Ókori hajók és kikötők 2.




Előadás: Stefánia Fiókkönyvtár-klub, Cím: 6720 Szeged, Stefánia 2. Telefon: 62/635-394

Ideje: 2020. március 5. 16 óra




A hajók és a hajózás feltalálását nem lehet egyetlen kultúrához kötni. A történelem embere mindig abból az anyagból készítette el vízi járművét, amelyet a természetben kéznél talált, amit a természet szolgáltatott a számára (felfúj, csontokra vagy fára feszített bőr, papirusz, nád, stb.). A hajóépítés ideális anyagának mégis leginkább a fát tekinthetjük, amelynek felhasználásával nagyobb távolságok leküzdése is lehetővé vált, valamint nagyobb mennyiségű és nagyobb súlyú árukat is szállítani tudtak. A farönk kézi, csáklyás, evezős felhasználása után több rönk összekötésével a tutajok is megszülettek. A kosárra emlékeztető asszír guffák az akkádokkal párhuzamosan is több változatban fejlődtek. Az indiánok a nyírfák kérgéből építettek fonott csónakokat, a kéregcsónakot, a kenut. A hajó igazi ősének mégis inkább a monoxylont, a kivájt fatörzs csónakot tekinti a technikai fejlődés és a történelem (régészet). Ezek a bödönhajók már a föld termékeit feldolgozó, szerszámokkal rendelkező ember hozzáértését mutatják. A természeti népek számára ennek a folyamatnak a fejlődése ma sem fejeződött be. Az első tengeri vitorlások megjelenését a jelen adataink alapján több mint hatezer évvel ezelőttre, a Csendes- és az Indiai-óceán vízein történő megjelenés idejére tehetjük. Az fennmaradt leletek meghatározzák a történeti adatokat: az ókori időszakunk idejére ezen térségek hajói az európai változatoknál még jóval magasabb színvonalat képviseltek ( ilyenek voltak a régi kínai dzsunkák), fejlődésük a jelek és a leleteink alapján azonban megrekedt. Az előzmények után nézzük meg a fejlődés többi folyamatát, az építéstechnikákat és a kikötők fejlődését is!